Telek

A telek kiválasztása elég bonyolult tud lenni, ha az ember fia nincs végtelen sok pénzzel megáldva. Számunkra a következő szempontok voltak fontosak: a budai agglomerációban legyen, egyrészt mert én világ életemben budai gyerek voltam, másrészt a két nagyi is, sőt a tágabb rokonság is a budai oldalon lakik; kék busszal elérhető legyen - ez nem is inkább praktikum, hiszen sok remek helyre Volán jár, de Timinek a kék busz jelentette a civilizáció határát, ami azon túl van, az már maga a pusztaság; séta távolságra legyen legalább bölcsi, ovi, általános iskola, bolt, továbbá a többi infrastruktúra se legyen a világ végén; utolsó szempont természtesen az ár volt.

Néztünk telkeket Ürömön, Budaörs távolabbi végén, Nagykovácsiban, Budakeszin, a III. kerületben az Arany- és Ürömhegyen és Pomázon is. Hamar szembesülni kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy a telekre szánt 10 milla bizony nem lesz elég. 12-13 körül már láttunk telkeket, de egy kivételével egy sem volt az igazi. Sőt amit találtunk, annak is volt egy apró szépséghibája, de azzal együtt tudtunk volna élni. Budakeszi Darányi területén van egy pár éve parcellázott rész, úgy nagyjából 90 telekkel, amelyet három éve közművesítettek, és alig 4-5 építkezés kezdődött azóta. Ezen a területen kínáltak egy 1287 m2-es telket, amelyet már nem lehetett volna tovább osztani, de két ház építhető rá, így megosztási szerződéssel gyakorlatilag két részre bontható. Meg is állapodtunk a tulajjal fél telekre a vételárban, de ő érhető módon úgy akarta eladni, hogy ha egyszerre van vevő mindkét felére. Volt két jelentkező is, de az utolsó pillanatban mindkettő visszalépett. Mire lett volna egy jelentkező, addigra pedig sajnos előbukkant valaki, aki megvette egyben az egészet, így erről a telekről lemaradtunk.
Közben néztünk más helyeken is telkeket, de annyira beleszerettem ebbe a területbe, hogy gyakorlatilag már csak itt tudtam elképzelni a leendő házunkat. A Darányitól 5 perc sétára áll meg a 222-es busz, ami bevisz a moszkvára, sőt ha kell, az éjszaki 922-es is arra kanyarodik. A buszmegálló mellett van egy Spar, ami a hét hét napján (most még...) este nyolcig nyitva van. Mellettük egy tavaly felújított óvoda és szintén tavaly épült vadonatúj bölcsőde áll, a játszó tér az már nagyon necces, hiszen ahhoz már vagy 10 percet is kell sétálni...
Szóval a fentiek fényében már nézhettünk bármilyen telket, én közben már csak azt néztem a hirdetésekben, hogy még milyen telekeket kínálnak ezen a területen.
Találtunk is egy másikat, amelyik 685 m2-es, tuti fekvéssel délkelet, délnyugati irányba. Egyetlen hátránya az ára volt: 15,4 millió alá nem voltak hajlandók menni a tulajok. Nem volt mit tenni, annyira szerelmes voltam már a környékbe, hogy ezt a telket vettük meg végül.

Elkezdődött

Hirtelen ötlet volt,  hogy egy blogban írjam le építkezésünk történetét, igazából okot se nagyon tudnék mondani, hogy mi vezetett erre. Ezeket a mondatokat írva azon agyalok, hogy indokot találjak a blog elindítására. Nagyjából a következő gondolatok kezdenek kikristályosodni:

- Egyszer talán érdekes lesz visszanézni, mennyi minden kihívással kellett szembenézni az építkezés során.

- Jó lesz feszültség levezetőnek a vélhetően sokszor előforduló frusztráló helyzetek kezelésére.

- Esköszöm két perce még volt egy harmadik érvem is, de az előző kettő írása alatt elszállt a gondolat.

Előzmények

Tavaly május-június környékén fogadott Timi az örömhírrel, hogy idén februártól már nem egy szaros fog minket az őröletbe kergetni, hanem megduplázzuk a számukat. Ez természetesen remek hír volt, egyetlen apró problémát vetett csak fel: a mostani lakásunkban kényelmesen nem tudunk két haramiát elhelyezni. Peti szobája neki elég, de ketten már csak nagyon szűkösen férnének el.

Miért?

Nézegettünk mindenféle opciót, de az ingatlanhirdetéseket böngészve nem találtunk olyan lehetőséget, amelyikbe beleszerettünk volna. Mindegyiknél találtunk valamit, ami elvette a kedvünket. Hetekig tartó keresés során, több száz, ezer hirdetés végigrostálása után is csak pár darab ingatlant találtunk, amire jó szívvel elkezdhettünk volna az alkudozást. Miközben nézegettük a lakásokat, házakat, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, ha olyat szeretnénk, amit teljesen a miénknek tuduk érezni, akkor magunknak kell építeni egyet.

Mi történt eddig?

Megvettük a telket, folyik a tervezés - jelenleg az első vázlatoknál tartunk -, elindítottuk a villany és víz bekötésére a folyamatot. Ezeket meg is írom egy-egy külön bejegyzésben.