Közművek - szopás a köbön

Nagyon egyszerű jótanács: ha nem akarsz szopni, akkor ne vegyél közművesítetlen telket!

Drága kicsi telkünk körül a területen ott vannak ám a közművek, de hogy a kicsi csövecskék és vezetékecskék bekússzanak hozzánk, az rettentő sok udvarlásba kerül. Az építkezéshez nem árt ha van áramunk, hadd zúgjanak a gépek; és ha betonozni is szeretnénk, akkor biza vízre is szükségünk lesz.

Áram - ELMŰ - Anyátok!

A felszínen nagyon modern cégnek tűnnek, hiszen akár online is be lehet küldeni nekik az árambekötésre vonatkozó igénylésünket, de ha megkapargatjuk a mázat, akkor rögtön kiderül, hogy nem olyan rózsás a helyzet. Kitöltöttük szépen az igénylőlapot, meg is kaptuk a visszaigazoló e-mailt, majd másnap egy újabb e-mailben értesítettek, hogy még valamilyen kiegészítő dokumentum hiányzik. Ezt is elküldtük nekik e-mailben, majd vártunk. És megint vártunk. Majd amikor már lassan három hét eltelt, és én már nem akartam várni, na akkor gyorsan megelőztek. Küldtek egy levelet. Nem e-mailt. Hanem Pirike,  Zsuzsika vagy a bánat tudja, milyen őskövület fogta a kis klaviatúráját és pötyögött el levelet, majd elsétált a postára és feladta. Papíron. Azt tudták leírni három hét után, hogy nem adtam meg nekik telefonszámot, így nem tudnak velem időpontot egyeztetni a helyszíni szemlére, és legyek szíves pótolni a hiányosságot. Néhány dolgot nem értek azóta sem:
- Hogy hiányozhat a telefonszámom, amikor az online űrlapon ez kötelező mező, nem is enged továbblépni, amíg nincs kitöltve.
- Mi a harmatos búbánatért kell nekiállni papíron levelezni, amikor egyszer már tudtak egy e-mailt küldeni. Az a címem is elveszett? Még szerencse, hogy a postait megtalálták.
- Hogy a fenébe nem találták három hétig azt a számot (ami persze tutira ott van)? Körbe küldték az egész francos ELMŰ-ben: Marcsikám, te se látod azt a számot?
Mindenesetre a hétvégén megkapták amire vártak, remélem, hogy nem három hétig tart majd amíg felhívnak.

Az építkezés kezdetére tutira nem lesz egyébként áram, mert ha sikerül is összefutnunk, akkor 15 napra vállalják, hogy küldenek valami anyagot, azt nekem el kell fogadnom (mintha lenne más lehetőségem!!!). Ha rábólintottam, akkor kezdenek csak egyeztetni a többi közműtársasággal, hogy nekik hol húzódik a vezetékük, nehogy a markolóval nekirontsanak. Ez hónapokat vesz igénybe.
Közben én felszereltethetem a mérőszekrényt órástúl, ők meg ha mindent szépen leegyeztettek akkor összekötik az utcai vezetéket az én mérőmmel. Annak az 5 méteres szakasznak a munkálatait egyeztetetik hónapokig.
Megoldásként marad az aggregátor (plusz pénz) vagy a szomszédtól kunyizás (ha egyáltalán sikerül).

Víz

A Vízműveket még nem tudom ugyanolyan jó szívvel elküldeni az anyukájukba, de csak azért mert ma kezdődött velük a móka. Bár amit eddig felmutattak, szerintem ők is jó irányba haladnak.
Ott kezdődik, hogy nekik csak akkor lehet beadni az igénylést, ha előtte az igénylőlapon a helyi önkormányzattól útbontási engedélyt kérünk. Ha nincs út, az se baj, akkor is kell kérni. A Budakeszi Önkormányzatra nem lehet panasz, sőt, ők szuperül tették a dolgukat. Ma délután pedig Timi a kitöltött igénylővel besétált az ügyfélszolgálatra, mert ők még nem annyira online társaság mint a fent említett bagázs. Az ügyintéző felhívta a figyelmünket, hogy tulajdoni lapot is le kellett volna adni mellékletként. Hiába adtam oda az adásvételi szerződést és a földhivatali bejegyző lapot Timinek, ez nem volt jó a vizeseknek. Érdekes, az áramosoknak jó volt. Pótolhajuk majd, amikor felkérnek minket hiánypótlásra. 15 munkanapon belül. Kérnek fel. Remélem levélben. Megpróbálunk majd ennek elébe menni, de nem tudom mennyire leszünk sikeresek.
Továbbá azt is mondta az ügyintéző, hogy függőleges-vízszintes csőtervet is kell gépészmérnökkel terveztetnünk. A legjobb tudomásom szerint az majd csak a használatbavételi engedélyhez kell majd, de a nő szerint már a bekötéshez is. Szóval ők se tűnnek könnyű esetnek.
Ja, és az is teljesen esélytelennek tűnik, hogy legyen víz a kezdésre!

Földmérés, kerítés

Telekhatár kitűzés

Az eredeti földmérésről már csak egy karó árulkodott, a telek többi sarkát csak sejteni lehetett. Okosok azt mondják, még ha kis is van tűzve az összes sarok, akkor sem árt kiméretni a pontos határokat, biztos ami biztos alapon.

Múlt hét csütörtökön jött a földmérő mérnök, reggel kilenckor találkoztunk. Az autóból kiszállva rájöttem, ha az ember télen akar kimenni a telekre, akkor három dolgot mindenképpen vigyen magával: sálat, sapkát, kesztyűt - pontosan ezek nem voltak nálam.

A telekhez érve meglepve vettem észre, hogy a baloldali szomszéd időközben kimérette a saját telkét. A meglepetés már csak akkor lett nagyobb, amikor a mérnök úr, kezében a műszerrel ide-oda topogott a karó körül, és hümmögött magában. Mint kiderült, a kedves telekszomszéd úgy 30 centivel elmérte a saját telkét. És nem, nem az ő kárára tévedett...
Nagyon korrekt volt a földmérő, az egyetlen álló karóból mérőszalaggal is lemértük a telek hosszát, nem csak a műszeres mérésre hagyatkozott. Sőt, még a szomszédos telkeknél, ahol talált karókat, ott is ellenőrizte, hogy a térkép és a műszer is ugyanazt mondja-e.
Kb. másfél óra volt a művelet, szerintem egy óra alatt kész lettünk volna, ha nem kell az ellenőrzésekkel vacakolni.
Annyira lelkiismeretes volt a mérnök, hogy most hétfőn küldött egy e-mailt, hogy kiértékelte a méréseket, és egyértelműen a mi karónk van jó helyen, ne aggódjak.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek földmérésre van szüksége: Balogh Péter Attila, a Hp-Geo Bt-től.

Hát ha nem is ég-és-föld, de azért 30-40 centi távolság az van

Kerítés építés

Ha már kitűztük a sarkokat, akkor nem tűnt rossz ötletnek be is kerítetteni a területet, nehogy elsétáljanak azok a karók...
Szerintem szép munkát végeztek a fiúk, íme az eredmény:

Telek

A telek kiválasztása elég bonyolult tud lenni, ha az ember fia nincs végtelen sok pénzzel megáldva. Számunkra a következő szempontok voltak fontosak: a budai agglomerációban legyen, egyrészt mert én világ életemben budai gyerek voltam, másrészt a két nagyi is, sőt a tágabb rokonság is a budai oldalon lakik; kék busszal elérhető legyen - ez nem is inkább praktikum, hiszen sok remek helyre Volán jár, de Timinek a kék busz jelentette a civilizáció határát, ami azon túl van, az már maga a pusztaság; séta távolságra legyen legalább bölcsi, ovi, általános iskola, bolt, továbbá a többi infrastruktúra se legyen a világ végén; utolsó szempont természtesen az ár volt.

Néztünk telkeket Ürömön, Budaörs távolabbi végén, Nagykovácsiban, Budakeszin, a III. kerületben az Arany- és Ürömhegyen és Pomázon is. Hamar szembesülni kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy a telekre szánt 10 milla bizony nem lesz elég. 12-13 körül már láttunk telkeket, de egy kivételével egy sem volt az igazi. Sőt amit találtunk, annak is volt egy apró szépséghibája, de azzal együtt tudtunk volna élni. Budakeszi Darányi területén van egy pár éve parcellázott rész, úgy nagyjából 90 telekkel, amelyet három éve közművesítettek, és alig 4-5 építkezés kezdődött azóta. Ezen a területen kínáltak egy 1287 m2-es telket, amelyet már nem lehetett volna tovább osztani, de két ház építhető rá, így megosztási szerződéssel gyakorlatilag két részre bontható. Meg is állapodtunk a tulajjal fél telekre a vételárban, de ő érhető módon úgy akarta eladni, hogy ha egyszerre van vevő mindkét felére. Volt két jelentkező is, de az utolsó pillanatban mindkettő visszalépett. Mire lett volna egy jelentkező, addigra pedig sajnos előbukkant valaki, aki megvette egyben az egészet, így erről a telekről lemaradtunk.
Közben néztünk más helyeken is telkeket, de annyira beleszerettem ebbe a területbe, hogy gyakorlatilag már csak itt tudtam elképzelni a leendő házunkat. A Darányitól 5 perc sétára áll meg a 222-es busz, ami bevisz a moszkvára, sőt ha kell, az éjszaki 922-es is arra kanyarodik. A buszmegálló mellett van egy Spar, ami a hét hét napján (most még...) este nyolcig nyitva van. Mellettük egy tavaly felújított óvoda és szintén tavaly épült vadonatúj bölcsőde áll, a játszó tér az már nagyon necces, hiszen ahhoz már vagy 10 percet is kell sétálni...
Szóval a fentiek fényében már nézhettünk bármilyen telket, én közben már csak azt néztem a hirdetésekben, hogy még milyen telekeket kínálnak ezen a területen.
Találtunk is egy másikat, amelyik 685 m2-es, tuti fekvéssel délkelet, délnyugati irányba. Egyetlen hátránya az ára volt: 15,4 millió alá nem voltak hajlandók menni a tulajok. Nem volt mit tenni, annyira szerelmes voltam már a környékbe, hogy ezt a telket vettük meg végül.

Elkezdődött

Hirtelen ötlet volt,  hogy egy blogban írjam le építkezésünk történetét, igazából okot se nagyon tudnék mondani, hogy mi vezetett erre. Ezeket a mondatokat írva azon agyalok, hogy indokot találjak a blog elindítására. Nagyjából a következő gondolatok kezdenek kikristályosodni:

- Egyszer talán érdekes lesz visszanézni, mennyi minden kihívással kellett szembenézni az építkezés során.

- Jó lesz feszültség levezetőnek a vélhetően sokszor előforduló frusztráló helyzetek kezelésére.

- Esköszöm két perce még volt egy harmadik érvem is, de az előző kettő írása alatt elszállt a gondolat.

Előzmények

Tavaly május-június környékén fogadott Timi az örömhírrel, hogy idén februártól már nem egy szaros fog minket az őröletbe kergetni, hanem megduplázzuk a számukat. Ez természetesen remek hír volt, egyetlen apró problémát vetett csak fel: a mostani lakásunkban kényelmesen nem tudunk két haramiát elhelyezni. Peti szobája neki elég, de ketten már csak nagyon szűkösen férnének el.

Miért?

Nézegettünk mindenféle opciót, de az ingatlanhirdetéseket böngészve nem találtunk olyan lehetőséget, amelyikbe beleszerettünk volna. Mindegyiknél találtunk valamit, ami elvette a kedvünket. Hetekig tartó keresés során, több száz, ezer hirdetés végigrostálása után is csak pár darab ingatlant találtunk, amire jó szívvel elkezdhettünk volna az alkudozást. Miközben nézegettük a lakásokat, házakat, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, ha olyat szeretnénk, amit teljesen a miénknek tuduk érezni, akkor magunknak kell építeni egyet.

Mi történt eddig?

Megvettük a telket, folyik a tervezés - jelenleg az első vázlatoknál tartunk -, elindítottuk a villany és víz bekötésére a folyamatot. Ezeket meg is írom egy-egy külön bejegyzésben.